Alapítványi és önkormányzati támogatással valósulhatott meg a József Attila-lakótelepi Epres Óvoda új létesítménye, melynek átadóünnepségét június 20-án tartották.

Az Ovi-Sport Közhasznú Alapítvány 2011-ben tűzte zászlajára óvodai sportpályák létesítését, ezáltal a legfiatalabbak testmozgásra nevelését. A projekt részeként korábban 222 pályát adtak át, Ferencvárosé a 223., Budapesten az 58. ilyen létesítmény. Az alapítvány TAO Forrásból, azaz vállalatok társaságiadó-felajánlásaiból, valamint az önkormányzatok önrészeiből fedezi a projekteket, amelyek nem érnek véget a pályák felavatásával, hiszen a sporteszközök beszerzése és az óvodapedagógusok továbbképzése is hozzátartozik.

Ferencváros Önkormányzata 2016-ban pályázott az alapítványnál óvodai sportpálya létrehozására, mondta el lapunknak Zombory Miklós. A hatszor tizenkét méteres, direkt az ifjúság igényeihez szabott multifunkcionális, többfajta labdajátékra alkalmas pálya azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek mielőbb elkezdjék és megszeressék a rendszeres sportolást. Bízunk benne, hogy lesz köztük olyan is, aki később a Ferencváros foci- vagy kézilabdacsapatát fog¬ja erősíteni - tette hozzá az alpolgármester.

A testmozgás nélkülözhetetlen a személyiség fejlődésében - ezt már Szundyné Ihász Erzsébet intézményvezető mondta. Kiemelte, az óvoda pedagógiai programjának középpontjában a környezeti nevelés áll, a sport pedig átölel minden napot. Ezért volt óriási az öröm, amikor kiderült, hogy elnyerték a pálya létesítését és a hozzátartozó sok sporteszközt, amely a labdajátékok alapjainak elsajátítását szolgálja.

Az alapítvány elnöke, Molnár Andrea elárulta, az ötlet saját húga óvodájából fakad - a behatáskor ugyanis kiderült, hogy ott semmilyen sportolásra alkalmas terep nincs. Amikor sikerült a debreceni református óvodában az első sportpályát felépíteni, az olyan nagy sikert aratott, hogy egyértelmű volt, a lehetőséget minél több intézménynek meg kell adni. Molnár Andrea hozzátette, a kezdeményezés mellé állt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás hátvédje is, ma már fia viszi tovább az örökséget. 2013-ban az Ovi-Sport pályák megkapták a Magyar Termék Nagydíjat és az Innovációért különdíjat is.

Természetesen a gyerekek örömmel vették birtokba a létesítményt, a lányok egy néptánc, a fiúk pedig egy sportbemutatóval kedveskedtek a megjelenteknek.

Mint a világ minden városában, Budapesten is van, amit érdemes megnézni, mert segít megérteni, hova keveredtünk, és van, amit öröm megtekinteni, mert olyan titkokat rejt, amit csak a beavatottak ismernek.

A minden útikönyvben fellelhető nevezetességeken kívül külföldi ba­rátaimat rendszerint elviszem egy szociológiai sétára. Ha vállalják a veszélyt, a metró „Klinikák" megállójától jobbra olyan lepusztult világot láthatnak, amit a turistáknak nem szoktak mutogatni. Ha ezt megúsztuk, a nehezén túl vagyunk.

Érdemes megnézni a Király utca és a Dob utca környékét, az egykori zsidónegyedet, amely néhány évvel ezelőtt még közel hasonló volt, mint a IX. kerület, de az épületek java részét már szépen felújították, és hangulatosak.

Ha erre járnak, ne hagyják ki a Gozsdu-udvart! A Margit-hídon át, a Vérhalom utcán és a Vérhalom téren keresztül feljutunk a Rózsadombra. Útközben lát­hatjuk a klasszikus villanegyedet, majd az Endrődy Sándor utcában és annak mellékutcáiban az utóbbi években épült luxusházakat.

Kedvencem: Gül baba utca Budán

Következzenek az örömök! Kedvenc utcám Budán, a Margit-híd fölött a Gül baba utca. Akinek bírja a lába, annak öröm lesz Gül baba türbéjétől lesétálni a Török utcáig, hogy érzékeljünk valamit Buda török levegőjéből. Akit ez a hangulat megfogott, annak ajánlok egy török fürdőt. A budai Várban, például a Tárnok utcában vagy a Táncsics Mi­hály utcában sétálva ne felejtsünk el bekukkantani a házak udvarára. Öröm benézni a Hilton szálló halijába. A Dominikánus udvar boltív­maradványai között szokatlan kilátás tárul Pestre, a Parlamentre.

Ha szereti a szecessziót, menjen el a Városligetbe a Széchenyi fürdő­be. Különösen téli délutánokon gyönyörű, amikor a sárgás fényeken át száll felfelé a gőz.

Minimális tudás bennfentesjelölteknek

Az itt következő lista eltekint az olyan alapvető tudnivalóktól, amelyeket minden átlagos tévénéző ismer, az is, aki nem járt Budapesten az elmúlt tíz, földcsuszamlásszerű esztendőben. Szóval nem részletezek olyasmiket, hogy Pest a lapos, és Buda a hegyes-völgyes. Nem lesz szó az időjárásról sem, hiszen az nem igazán különbözik a kicsiny ország egyéb területeiétől.

Közlekedés Budapesten

Ha autóval jön, hagyja a ház előtt - csak rendkívüli esetben vegye elő. Budapest tömegközlekedése romlott ugyan az utóbbi tíz évben, de még mindig nagyon jó, különösen a pesti oldalon. Európában sok helyen örülnének ilyennek. Tessék gyalog járni, illetve barátságos vil­lamossal, vagy busszal. Csak nem fogja arra pazarolni drága idejét, hogy az idegbeteg, zsúfolt forgalomban őrlődjön?

Sok budapestinek van autója, ha nem is valami fiatal. A parkolóhelye­ken éktelenkedő olajfoltokból látható, hogy átlagos életkoruk még mindig kilenc év fölött jár.

Metróval gyors ugyan az utazás, de nem látni semmit. Ezért csak akkor utazzunk vele, ha messzire megyünk. A jegyrendszer manapság annyira bonyolult, hogy nem is magyarázom el: úgysem lehet megjegyezni. Érde­mes inkább a táblákat tanulmányozni a helyszínen. Persze Önnek úgyis Budapest Kártyája van, vagy legalább napijegye, úgyhogy a sok apró rész­kedvezmény nem vonzhatja. Egy biztos: jegy kell.

A metróperonok szűkek és nyomasztóak, ezért a bennfentesek két do­loggal kárpótolják magukat. Ha már úgyis várni kell, megkeresik a Ter­mészettudományi Múzeum kis tábláit, amelyek beavatnak abba, milyen köveket használtak az állomás burkolásához. És ha a hármas metró­ra veti a kedves olvasót a sors, el tud gyönyörködni a harmincas éveket idéző szovjet-orosz metró kocsik lámpaburáiban.

Egy óriási üvegcsepp közepéből egy másik, kisebb csepp készül lecseppenni. Mindegyikből, egyszerre.

És nem szabad meglepődnünk, ha tornádóba keveredünk a mozgólép­csőn. Az alagutakat maguk a metrószerelvények szellőztetik ilyen erőteljes, löketszerű módon.

Hadd ajánljam még egyszer: első-, másod- és harmadsorban gyalog köz­lekedjünk.

Az átlagos budapesti taxival alig jár, de Ön rászorulhat. A taxis­helyzet tragikus, szabályozásának sokadszor próbál nekirugaszkodni a fő­város. Utcán soha nem intek le taxit, csak ha ismerős jelvényt látok az olda­lán. Két társulásban nem csalódtam a szabadság kitörése óta (amivel nem azt akarom mondani, hogy nem lehetnek más jó társaságok), ezért őket ajánlhatom, City Taxi: 211-1111, Fő Taxi: 2-2222.